Hironori Otsuka 1892 június 1-én született az Ibaragi prefektusban, Shimodate városában, Tokujiro és Sato első fiaként. Igazi neve Kou volt. A Hironori nevet a csak a harcművészetekben használta. |
|
|
A képen látható személyek: balról nővére Turu, Otsuka mester és az apja Tokujiro. Ő egy elismert belgyógyász és gyermekorvos volt. Praxisát a Shimodate városban lévő kórházban folytatta és meglehetősen tehetős ember volt. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a Jikei orvostudományi főiskolán végzett osztályelsőként és maga a város ahol élt, az Ibaragi prekeftus negyedik legnagyobb települése volt. |
Mindezeknek köszönhetően az Otsuka család meglehetős jómódban élt. Például azokban a időkben egy bankigazgatói fizetés havi 100 yen volt, míg Tokujiro csak naponta 15 yent keresett. Azonban miután Wado-Ryu Karateka-ként függetlenné vált 1928-ban, nem tudta tovább kizárólag a karatéból biztosítani családja számára a megélhetést. Ezért lassanként el kellett hogy adjon szinte mindent, a házat és a földet amit szüleitől örökölt, hogy továbbra is a megélhetést biztosítani tudja. 18 évi viszontagság után sikerült csak a Wado Ryu-nak olyan egzisztenciát treremtenie, amit még ma is évez. 1897-ben Otsuke belépett a Dojo of Choujiro Ebashi-ba és Jujutsu-t kezdett tanulni. Choujiro Ebashi volt anyai ágról a nagyapja, aki harművészetet tanított a Tuchiura feudális klánban. 1905-ben Otsuka belépett az Ibaragi prefektúrában lévő Shimotsuma középiskolába. Elkezdett járni Tatsusaburo Nakayama mester dojo-jába (edzőtermébe) aki ugyanabban az iskolában tanított, és teljes körű Shinto-Yoshin-Ryu-Jujutsu-t kezdett oktatni. 1910-ben kezdte meg tanulmányait a Waseda egyetemen, ahol a kereskedelmet tanult. 1912-ben Apja Tokujiri halálát követően abbahagyta az egyetemet és anyja Sato kérésére a Kawasaki banknál kezdett dolgozni. 1912 körül még senki nem gyakorolta a karatét Tokióban. Ezért - amíg a bankban dolgozott - gyakran látogatta meg az okinawai diákotthont amely a Kawasaki bank mellett volt. Állandóan arra kérte a gondnokot, hogy szóljon neki jött-e valaki, aki karatét gyakorolt. 1913-ban kezdett foglalkozni a csontkovácsolással és a kappoval. 1914-ben számos Dojót keresett fel ahol gyakorolt, valamint próbajátékokon is részt vett mint pl.: Tenjinshinyo-Ryu, Kito-Ryu, stb. 1921 június 1-én Otsuka 30. születésnapján Tatsusaburo Nakayama teljesen beavatta a Shinto-Yoshin-Ryuban való jártasságába átruházva annak minden tudományát és ezáltal továbblépett a Shinto-Yoshin-Ryu 4. generációjába. 1922 júliusában kezdte meg Ryukyu- Karate- Jutsu tanulmányait. 1929-ben részt vett a Nihon-Old harművészeti promóciós liga megalapításában, amelyhez maga is csatlakozott saját karate névvel, a " Wado-Ryu-Karate-Jutsu"-val 1934-ben megalapította saját dojo-ját, a "Dai-Nihon-Karate-Do-Shinko" klubot közvetlen a tokiói Suehirocho, Kanda csontkovács klinika mellett. 1938 májusában Otsuka megkapta a "Renshi-Gou" rangot Dai-Nihon-Butotu-kai-tól. Ugyanebben az évben részt vett az "ősök stílusa" fesztiválon Kyotóban, amelyet a Butokukai támogatott. Ugyancsak ebben az időben regisztráltatta a Shinshu-Wado-Ryu-Karate-Jutsu nevet. Ez lett később az első karate stílusnév, amelyet az akkori Japánban hivatalosan is jóváhagytak. Bár Japán belső részében nagy becsben tartották egy harművészeti stílus megalapítóját, egy újabb karate stílus megalkotója valamivel kisebb érdeklődésre tarthatott számot. 1887 elejéig a japán kormányzat ugyan támogatta nyugatizálódási folyamatot, de a nemzeti érzelmek szintén nagyban erősödtek és új erőre kaptak. Sőt mi több, ez az irányzat - a nacionalizmus - az emberek érdeklődését is jobban felkeltette a hagyományokat őrző harcművészetek iránt. 1895-ben megemlékezést tartottak Kanmu császár tiszteletére, aki 1100 évvel korábban megalapította Kyotót, Japán egykori fővárosát. Még ebben az esztendőben, április hónapban megalakult a Dai Nihon Butokukai, amelynek legfontosabb célja volt megőrizni minden harcművészetet, amelyek kiállták az idő próbáját és ezáltal táplálták a nemzeti morált is. A központ a Kyotó Heian Shinto-ban volt és a vezetője a királyi család egy tagja lett. Később minden egyes prefektúrában alapítottak egy-egy központot, amelyek vezetői azok kormányzói lettek. 1907 körül Dai Nihon Butokukai nemzeti szervezetté nőtte ki magát. Elsődleges célja a harművészetek terjesztése és népszerűsítése, különböző tornák rendezése és a Budokan megjutalmazása volt. 1905-ben még egy iskolát is létrehoztak, ahol harcművészeteket oktató tanárokat képeztek. Ezek a későbbiek folyamán tovább fejlődtek és 1919-ben létrehoztak egy hivatásszerűen működő oktató központot. Számos edző és szakember (Meijin) került ki ezekből az iskolákból, akik később rendkívüli módon hozzájárultak a japán harcművészetek szerte a világon történő bemutatásához és népszerűsítéséhez. Az olyan sportoknak mint a judo, a kendo, a japán alabárd (Naginata) és az íjászat (Kyu-Do) a Butokukai volt a központjuk és minden év május 4-én itt rendezték a Butokukai fesztiválokat is. 1941 december 8-án kitört a II. világháború. A Butotukait az ún. "Öt miniszter" fennhatósága alá helyezték és jelentős szerepet játszott az utánpótlások tekintetében. Elnöke a volt miniszterelnök, Senjuro Hayashi lett.
1944-en a Dai Nihon Butokukai kinevezte a Karate (SHUSEKI-SHIHAN) vezető mesterévé. 1949-ben részt vett a Nemzetközi Harcművészeti Szövetség megalapításában (IMAF) 1952-ben megnyitotta a Wado Ryu központi edzőtermét Tokióban. Június 1-én megtartották az első un.Wado Ryu bemutató tornát a Wado-Ryu Karate-Jutsu megalapításának 20. évfordulója alkalmából. Ugyancsak részt vett a japán Karate-Do szövetség megalapításában. 1966-ban a japán kormány kitüntette az ún. Ötödik Érdemrenddel (a felkelő nap rendszalaggal), a karate művészethez történő hozzájárulásáért. 1969-ben Otsuka lett a Japán Karate Szövetség első alelnöke. 1972 októberében kitüntették az igen megtisztelő "Meijin" titulussal, amit személyesen az uralkodó nagybáyja nyújtott neki át. 1981 április 1-én a Wado Ryu szervezet nevét megváltoztatták. |